Alexis

Éppen utamat jártam, távol az emlékektől, és mesteremtől. Mesteremet csak megszokásból szerettem, semmim nem kötött hozzá. Jobb volt nekem így egyedül. Magányos farkas! hm...érdekesen hangzik.
- Inkább vámpír! Hahahaha!- kuncogtam egy keveset.
Vándoroltam, miközben egy elhagyatott kis erdőbe értem. Elég hosszú ideje voltam úton így gondoltam szertenézek erre, nem fog megártani egy kis környezetismeret, hátha valamikor szükségem lenne rá. Leültem egy fa tövébe és figyelni kezdtem a fák suhogását, ahogy a kellemesen langyos szellő átsuhan a levelek közt. Az én arcomat is simogatta és hozta magával az erdő illatát.Megcirógatta az orromat, és egyből felismertem a bennük rejlő növények zamatát. Fenyő, jácint, esetleg rózsák. Nem az én világom, a virágot sosem szerettem. Talán nem is voltam jó soha.
Merengésem közepette a kellemes illatok között felismerni véltem egy idegen illatot is a közelben. Nem állat volt. Felálltam és körbenéztem, hátha látom a gyanús személyt aki arra közeleg. Szívdobbanást nem éreztem, valamelyest vámpír lehetett az illető. Megfordultam és megláttam egy magas, helyes barna hajú srácot, arca sápadt volt, mint ahogy az enyém is. Nagyon bámult engem, nem tudtam mire vélni, mintha még sosem látott volna hozzám hasonlót. Vajon miért nem áll tovább? Mit akarhat tőlem? De érzem megtudom nemsoká, mert a fiú közelebb lépett hozzám és megszólalt mély csengő hangján:
- Szia!
- Üdvözöllek! - válaszoltam egy kis szünet után, de jobb mielőbb kideríteni mit akarhat.- Öm...te erre valósi vagy? Mit akarsz tőlem? Talán tiltott területre léptem volna?
Kérdésem hallatán kicsit megrezzent, lehet jó nyomon járok. A fiú közelebb lépett hozzám és mintha száját válaszra nyitotta volna...