Menza

...

*Igaz, hogy este van, de mégis úgy döntöttem, hogy ha már itt ragadtam különböző okokból a suliban, akkor benézek a menzára is, hátha van valaki, akivel lehet egy kicsit társalogni. Belépés után kicsit csalódottan veszem tudomásul, hogy nincs bent senki, de hát semmi gond, talán jön majd valaki. Először a csap és a poharak irányába veszem az irányt, és a poharat félig töltöm vízzel, már csak úgy a látszat kedvéért, még ha nem is fogom meginni azt, de ha félig van, legalább úgy néz ki, mintha ittam volna már belőle. Mivel nincs itt senki, ezért bárhova ülhetnék, de mégis a családomtól már megszokott asztalhoz ülök le, az egyik szélső székre, így ha a családból valaki erre járna, akkor megtalálhat, hiszen Bella kivételével a családtagjaimon kívül, úgysem szoktam sok emberrel beszélgetni, és ennek megvan a természetes, vagy éppen természetellenes oka is*

* Edward azt mondta Jasper bent maradt az iskolában. Fel nem foghattam miért...egyedül bolyongani a kihalt purgatórium épületében olyan jó?! Én nem bírtam volna ki, az bizonyos...
Persze Jasper mindig is szeretett egyedül lenni. Még mikor vele voltam akkor is sokat merengett magában. Ez ugyan nyugtalanító volt egy kissé, de az ilyen "magánakciók" után mindig gondosan átvizsgáltam a jövőjét. Eddig semmi gyanúsat nem találtam. Inkább csak elszántságot...
Tudtam, hogy neki a legnehezebb. Hiába vagyunk itt neki mi, ez akkor is maga a Földi pokol. Kín, mint mikor átváltoztatnak. Ég az egész belsőd; csillapíthatatlan lángok nyaldossák a tested. Mintha tűzben égnél. És végig az a benyomásod, hogy nem élheted túl!
Hát pont ilyen éhesen ennyi ember közt kóvályogni. Mintha minden egyes levegővétellel savat juttatnál a tüdődbe, vagy édes karamell illata töltené meg a bennsőd. És nincs menekvés... Minden sarokban sipákoló diáklányok, minden osztályban hencegő, hangos suhancok. Ez így megy napra-nap....*
~ Bárcsak tudnék segíteni Jaspernek. Bárcsak tudnám enyhíteni a szomját...~
* Sajnos ez nem tűnt lehetségesnek. De nem bírtam tovább otthon gubbasztani egyedül az ágyon, ami még mindig az Ő illatát őrizte. Még akkor is, ha nem tudtunk aludni.Így se szó se beszéd kiugrottam az ablakon és futásnak eredtem az erdő fái közt a Forks High School-ig.
A nap már lemenőben volt, alkonyodott. A szél hűvösen, vadul csípte az arcomat miközben fákat és sziklákat kerülgetve siklottam el a folyó mellett, gyorsabban, mint a gondolat. Alig 2 perc alatt meg is érkeztem.
Nem volt nehéz bejutni a gondosan bezárt gimnáziumba, csak az egyik nyitott alagsori ablakon kellett becsusszannom. Ezután már csak Jasper jellegzetesen csodálatos illatát kellett követnem. Az aroma nyomán a menzába jutottam.
A hold ekkor tisztelgett az égen első sugaraival. Bevilágított a menza üvegablakain és félelmetes árnyékokat vetett a falra. De nem volt olyan dolog, ami megrémített volna, ha Jasper-ről van szó.
Ott ült, az asztalunknál. A szokott helyén. Úgy tűnt, észre sem vette a jöttömet. Egy fél pohár víz volt előtte az asztalon. Olyan...bánatosnak tűnt!*
- Jasper...drágám...megengeded, hogy csatlakozzam hozzád?*kérdeztem. A hangom nem volt több suttogásnál és igen messze is álltam tőle. De tudtam, hogy hallja...*

*Igen, bent maradtam a suliban, és jobb is, ha titok marad az oka amiért. Bár akinek akarom, majd elmondom, de a napja biztosan nem ma lesz. Az egyedülléteimnek, pedig tényleg az egyik legnagyobb oka az, hogy még nem teljesen szoktam meg a létemet, és nagyon sokszor alig bírom magamat visszafogni attól, hogy valami olyat tegyek, ami az egész családomat veszélybe sodorná, és talán csak ez az egy tény, ami visszatart a dologtól. Bár nagyon is sokat segítenek rajtam, de tényleg nem tudják az önuralmamat helyettem megtartani. Bár az átváltozás sokkal rosszabb volt, hiszen a nyugodtabb pillanataimban most sincsen gond, csak akkor amikor sok ember mozog körülöttem, és az illatuk pedig csábítóbbnál csábítóbb. ~Alice most itt lehetne~ gondolom magamban, hiszen bár szeretek egyedül lenni, ez a saját vizespoharamnak a nézegetése, eléggé kezd unalmas lenni, főleg, így hogy tudom, hogy nem is fogok inni belőle, mert nincsen rá szükségem. Ellenben ideje lenne már elmennem vadászni, mert kezdek nagyon éhes lenni, és ezt a környezetem is könnyen láthatja rajtam, akár akkor is amikor a szemembe néznek, mert az jócskán fekete már. Nem is értem a többiek mért nem szólnak már rám, de hát az ő dolguk. Alice közeledését valóban nem vettem észre. legalábbis hangok alapján msot nem, de a közeledtét már messziről megéreztem az illatáról, ami mindennél jellegzetesebb a számomra. Bánatos az éppen nem vagyok, csak nem teljesen tudom magamról, hogy mit csináljak.*
Szia kicsim, persze csatlakozz csak nyugodtan*mondom, hirtelen már vidámabban, hiszen előbbbi gondolatom meghallgatásra talált, és megjelent itt ő, és így már nem vagyok egyedül. Mikor még nem indult el, a mellettem lévő széket gyorsan kijjebb húztam, és egy kicsit közelebb is magamhoz, jelezvén, hogy oda üljön*

* Apró félmosollyal az ajkaimon oda siklottam vágyaim egyetlen tárgya mellé és leültem a kényelmetlen székre. Fürkészve néztem az arcát, hátha észre veszek valami fontosat. De olyan mereven függesztette pillantását az előtte álló félig üres vízespohárra, hogy meg kérdőjeleztem éberségét. Persze nem aludhatott, a vámopírok nem alszanak...na, de mégis!
Magamban néma imákat suttogtam. Szóljon már hozzám! Vagy csak nézzen föl abból az átkozott pohárból, ami annyira jelentéktelen. Fájdalmasan az, mióta mind képtelenek vagyunk akár csak egy korty éltető vízet is inni.
Végül már nem bírtam tovább a csöndet és megsimítottam Jasper az asztallapon ökölbe szorult kezét.*
- Mi bánt?*kérdeztem suttogva.*

*Miután elindult felém, megint vissza fordítottam a tekintetemet a pohár felé. Igazából nem tudom mért csinálom ezt, de msot ilyen kedvem van, bár most már vidámabbá váltam ebben a társaságban. Mikor aztán Alice mellém érkezett,e gy ideig még a poharat néztem rezzenéstelen arccal, így tényleg nem lehetett semmi érdekeset leolvasni róla, sőt igazából még Edward sem tudott volna ebben a pillanatban sok mindent kiolvasni a fejemből, hiszen nem gondoltam éppen semmire. Természetesen ébren vagyok, minden értelemben, csak talán egy kicsit elbambultam, de ez meg előfordul az emberrel.. izé vámpírral az én esetemben. Egyszer csak felemelem a fejemet, és mosolyogva nézek Alice felé, mintha csak meghallottam volna a gondolatait, pedig nem is. A kérdést meghallva azonnal válaszra nyitottam a számat, természetesen kedves hangon*
Igazából nincsen semmi baj, csak így elgondolkodtam pár dolgon, de nem jutottam semmire. Ezt a poharat meg azért hoztam ide, hogy ha valaki "más" tévedne be, akkor meglegyen a látszata, hogy miért vagyok itt. *mondom el röviden a véleményemet, de azért bizonyos részeknél lehalkítok, hiszen sosem lehet tudni, nem hallgatózik-e valaki valahonnan. Hiszen ilyen szempontból bizony veszélyes is a létünk, hiszen nem adhatjuk senki ember tudtára, hogy mik is vagyunk*

* Fintorogva simítottam újra végig a kezén. Annyira nem szerettem mikor szomorú...vagy csak unatkozik!
Az agyamban száz meg száz ötlet fogalmazódott meg, miképp terelhetném el a figyelmét. Nos, arról ami épp a fejében van. Végül megmaradtam a legkézenfekvőbb ötletnél. Átültem kedvesem ölébe és apró csókot leheltem az ajkaira.
Ilyenkor igazán teljesnek éreztem magam. Boldognak, felelőtlenül...Szabadnak! Olyannak, mint eddig sosem! Jasper volt az életem, hiába is tagadnám...érte eladtam volna a lelkemet is, ami Edward szerint már úgy sem volt meg. De ez így kelően romantikusan hangzott.
Mikofr elváltak az ajkaink rá mosolyogtam.*
- Jobban érzed magad?*kérdeztem apró, cinkos mosollyal.*

*Most inkább az unatkozás van a helyén az én esetemben, mint a szomorkodás, hiszen az annyira nem is vagyok most. Ám épp mikor bármire is gondolhatnék Alice gyorsan az ölembe helyezi át magát, majd megcsókol, aminek természetesen örülök is, így viszonozom a csókot. Ő is nagyon jól tudja azt, amit én, hogy ilyenkor mind a ketten megváltozunk egy kicsit, és sokkal jobban érezzük magunkat, mint előtte egy kis idővel. Ez igaz most is, legalábbis rám biztosan, hiszen most sokkal jobb kedvem lett, és érthető okokból az unatkozás is elmúlt. Ami a lelkeket illeti, én most nem mennék bele abba, hogy van-e vagy nincs, de egy biztos az éppen az ölemben ülő Alice-t szeretem, és ezt érzem is, és tudom is, a lelkem meg ilyenkor nem érdekel, hiszen ha ezen kezdenék el gondolkodni, akkor megint csak elmenne a kedvem.*
Igen, de ez szerintem egyértelmű*mondom én is vidáman, de tisztában, miután kiváltunk a csókból, és természetesen tisztában vagyok vele, hogy pontosan tudja a választ.*
Örülök, hogy idejöttél*teszem még hozzá, hiszen ő hozta meg nekem a jókedvet is*

* Jasper válasza sok szempontból kielégítő volt. És láttam, hogy igazat is mond. Hisz' minden vágyam volt, hogy elfeledtessem vele ami épp a fejében járt. Ez többet ért mindennél...*
- Örülök. És most....* megfordultam az ölében, hogy hátam a menza üvegfala felé legyen*- mihez volna kedved?*kérdeztem mosolyogva.
Kezem Jasper ingjének gombjain siklott föl és le. A fehér anyag új szerezemény volt, tegnap este vettem. A Port Angeles-i ruhaboltba már lassan bérletem van...*
- Jaj...annyira rossz, hogy holnap ezt az inget is ki kell dobnunk.*suttogtam szomorúan.*- Pedig jól mutat!

*Alice mindig is jó volt abban, hogy teljesen átrendezze a gondolataimat, vagy akarattal, vagy anélkül. Most is így történt ez, de egyáltalán nem bánom, és inkább nem is gondolok a korábbi állapotomra. Hagyom, hogy Alice kényelmesen megforduljon, majd meghallgatom a kérdését, és a válaszon kezdek el gondolkodni*
Igazából nem is tudom, de elmehetnénk valahova, mert azért végig itt ülni elég unalmas lesz, főleg mivel ez ugye egy suli, és valamikor be is zárják*mondom, de bezárást csak az idő érzékeltetés miatt említem meg, valahol úgy is ki tudnánk menni, hiszen rengeteg ablakkal és hasonlóval rendelkezik az iskola, a magasság meg nem igazán nagy probléma. Ami pedig az inget illeti, én is sajnálom, de sajnos nem igen tudok mit csinálni.*
Igen, de én bízom benne, hogy fogsz találni nekem egy másikat is*mondom, hiszen Alice pontosan ismeri az ízlésemet, és mindig eltalálja, hogy milyen ruhát szeretnék, és így inkább rá bizom az ilyesmit, mert én nem nagyon szeretek boltokba rohangálni, főleg nem olyanba ahol temérdek mennyiségű eladó ruha van*

* Jasper szavain kapva felpattantam az öléből, de nem távolodtam el tőle. Isten őrizz! Most mikor sikerült felkeltenem az érdeklődését?
Igaz, bármilyen úton módon kijutottunk volna az iskolából. De egyikünk sem akart zűrt, ezért miután kinyújtózkodtam újból Jasper felé fordultam.*
- És most hova?*kérdeztem cinkosan.*

*Mikor a lány feláll, akkor sejtem, hogy akár msot rögtön is indulhatunk, de sajnos konkrét tervem még nincs, elindulunk, és majd megérkezünk valahova*
Konkrét ötletem igazéból még nincs*mondom meg őszintén, hiszen csak felmerült bennem a sétálás lehetősége, konkrétumokon nem gondolkodtam*
Esetleg van valami kívánságod?*kérdezem, meg de ha nem lesz, akkor majd csak kilyukadunk valami kellemes helyen, hiszen vannak erdők is a közelben, így nem lesz baj a rejtőzködéssel sem. Miközben ezen gondolkodok, én is gyorsan felállok a székről, a poharat a többi használt pohár közé teszem, majd Alicehez visszamegyek, és megfogom a kezét, jelezvén, hogy akár indulhatunk is*

* Óh, ha Jasper azt tudná...van egy elég konkrét kívánságom, de igazság szerint nem akarom ezzel terhelni. Jó...nem túl kifizetődő, hogy napok óta alig érhettem hozzá. Nehogy kizökkentsem a gondolataiból. De tiszteletben tartottam a dolgait. Minden körülmények között.*
- Nincs ötletem.*feleltem, ám neki elég csálén hazudtam. mi tagadás, nem tudtam jól füllenteni..,.főleg Jasper-nek nem.*

*Igazából az előbbi csók eléggé kizökkentett a korábbi dolgaimból, így most lehet, hogy változtatni fogok az utóbbi napokban tett viselkedéseimen, de Alicenak ezt pontosan látnia kell a képességével. Igaz sokszor nem cselekszem végül úgy, mint ahogyan azt eltervezem, de szerintem ha elhatározom, hogy mostantól jobb kedvem lesz, akkor nem sok inden döntheti ezt össze. Legalábbis szerintem ez így van. *
Értem*mondom csak így egyszerűen, bár látom rajta, hogy szeretne valamit, így egy kis gondolkodás után megszólalok újból*
Most tényleg kezd jobb kedvem lenni, mint eddig volt, szóval bármiben benne vagyok végül is*mondja, miközben végül még sem sikerült egyenlőre elindulniuk, de ő szívesen beszélget addig itt is, amíg nem jutnak el valahova*
Ha neked jó végül is bemehetünk valahova az erdőbe is, ott nem nagyon találnak ránk ilyenkor*mondom mentő ötletként arra az esetre, ha Alice még sem jönne elő semmivel*

* Az erdő jó ötletnek tűnt. Elsőre és másodszorra is. Legalább kicsit sikerült felvidítanom, ez pedig már magával vonzotta a többit is. Remélhetőleg azokra sem kell sokáig várnom...
Mikor Jasper megfogta a kezemet még hozzá bújtam és ismét megcsókoltam, de most csak egy futó másodpercben, mert a következőben pedig már magam után rántottam őt. Egyenesen az erdőbe akartam menni! Végre egy jó ötlet...!*

*Érzem magamban, hogy valami mást is szeretne Alice, de hát mindegy, akkor majd megtudom később a dolgot, nekem tényleg tetszik az erdő, azért is javasoltam ezt, mint esetleges lehetőséget. Mikor Alice hozzám bújik, és és magamhoz ölelem őt, és viszonozom a rövid csókot, de egyet értek vele abban, hogy most már tényleg ideje indulni, hiszen mér egy ideje azon vagyunk, hogy végre elhagyjuk ezt a helyet. Mikor Alice elránt, azonnal megyek én is utána, és az iskolát ugyan még normális tempóban hagyjuk el, de amint rejtettebb területre érünk, máris a saját kicsit gyorsabb tempónkban folytatjuk az utukat valami jó hely irányába*