Új előtörik - saját karik

Ide tedd be az előtörténetedet, amennyiben saját karakterrel regisztráltál!

Név: Rose Beatuful
Becenév: Rose, Rosie
Születési dátum: 1979. október 21.
Születési hely: London, Anglia
Képessége: Teleportálás
Beszélt nyelvek: francia, spanyol és persze az anyanyelvem angol
Faj: ragadozó vámpír
Szülők: anya: Katherine Masters Szeretetre méltó és segítőkész anya volt. Bármi baja volt Rose-nak mindig segített neki vagy ha férjének akkor neki. Amíg élt sok embernek okozott örömet.
apa: Hugh Masters Nagyravaló, békés természetű volt ám őt is ki lehetett néha hozni a sodrából. szerette a családját és mindent megtette értük. Sosem verte meg Rose-t mert nem volt miért de amúgyse tett volna ilyet.
Testvér: nincs

Előtörténet:
1979. október 21-én láttam meg a napvilágot Londonban. Tökéletes életem volt, a suliban én voltam a legmenőbb csaj, a legjobb pasikkal jártam. És ami a lényeg volt: mindenki tisztelt. Ez volt már kis lány korom óta minden vágyam, de mikor elértem, még sem volt olyan jó. Tiszteltek, csodáltak, de könnyen megkapható lánynak tartottak. Pedig én mindig is szerető férjről és családról álmodoztam. De a focicsapat kapitányával nem nagyon lehet megállapodni. Ha meg említettem azt, hogy akár majd egyszer gyereket szeretnék, mindenki kinevetett. Azt hiszem az ő hozzáállásuk változtatott meg, talán azért lettem ilyen. Soha sem voltam még azelőtt szerelmes. Szörnyen fájt mikor láttam, hogy anya és apa mennyire szeretik egymást még ennyi év után is.
Nem mentem egyetemre, hiszen nem éreztem szükségét. Pincérnőként dolgoztam különböző helyeken, ami szintén nem sokat javított a hírnevemen.
Egyszer nyertem a barátnőimmel egy amerikai körütat, ami halloween-t is magába foglalta. Nem kellett sok idő, azonnal gépre szálltunk és utazásunk első helyszínére Las Vegas-ba repültünk.
Itt volt az a bizonyos Halloween-Parti ami örökre megváltoztatta az életemet. Itt találkoztam először Peter-rel...
Nem tudtam, hogy mi ő, csak azután miután szörnyű szenvedések után felébredtem a hotel szobájában. Annyira más voltam. Elmondta, hogy nagyon sajnálja. És hogy átváltoztatott... Hogy vámpír lettem. Nagyon nehezen emésztettem meg a dolgokat, de elmondta, hogy ő más. Hogy ő csak állatok vérét fogyasztja. Én is ezt az életmódot folytattam.
Beleszerettem. Soha senkit nem szerettem úgy addig, mint őt. Hosszú évekig együtt voltunk, de utánna találkozott egy másik lánnyal és elhagyott.
Összetörte a szívemet. Azt hittem, hogy belehalok, de mégsem csináltam semmi hülyeséget. Akkor felhagytam a "vegetáriánus" életmóddal és ragadozóvá váltam. De csak olyan férfiakat ölök meg, akik már megcsalták valaha a szerelmüket. Ez a büntetésük a világ egyik legsúlyosabb bűnéért. Nehezebb, de legalább "segítek" vele a világon, és valahogy sokkal jobb buli.
Kicsit megnehezíti a dolgomat a napfény, ezért is költöztem most Forks-ba.
Embereknél minimum 15, vérfarkasoknál 20, vámpíroknál minimum 25 soros legyen ez a rész!

Jellem:
Kedvesnek és őszintének fognak találni, ha megismernek. Viszont nehéz jól megismerni engem. Eddig csak egyetlen embernek sikerült, de ő becsapott. Hirtelen haragú vagyok, de utánna ugyanolyan gyorsan le is nyugszom. Mindig tökéletesen vissza tudok szólni. Ha valaki megbánt annak nincs több esélye az élethet... Vámpír létemhet képest iszonyodok és félek néhány állattól. Pl.: a pókoktól és mindenféle rovartól.

Kinézet:
Magas vagyok. Vámpírként sápadt a bőrőm, szemem vörös, viszont ha szomjas vagyok, feketévé válik. Hajam szőke ám néha lehet benne látni fekete vagy éppen rózsaszín melírt. Néha be szoktam barnára festeni hogy ne piszkáljanak a színe miatt. Magamat szépnek tartom de mégsem vagyok egoista aki csak magával törődik. Ha tehetem egyedül bóklászok arra amerre a szívem hajt. Ha mégis belekerülnék egy csoportba akkor biztos nem én akarnék a középpontban lenni.

Név: Megan Blackwolf
Becenév: Meg
Születési ideje: 1989.október 29.
Születési helye: Phoenix, Arizona, USA
Beszélt nyelvek: angol, francia
Faj: vérfarkas
Család: anya: Megan Bennett - divattervező
apa: Billy...
mostoha apa: Peter Bennett - ügyvéd
féltestvér: Melanie Bennett

Előtörténet:
Édesanyám Phoenixben született és itt is él még mindig. 20 éves korában ismerte meg a vérszerinti apámat, egy Washingtoni rezervátumban, La Pushban. Anyám nem ismerte apámat, legalábbis nem eléggé. Annyit tudott róla, hogy Billy a keresztneve, és La Pushban él. Egy egyéjszakás kalandból születtem. Anyukám után kaptam a Megan-t, a Blackwolf-ot pedig... Billy farkasokról, alakváltókról mesélt neki, hogy az ősei azok voltak, mesélt egy bizonyos Ephraim-ról, aki nagy, fekete farkassá tudott változni a legenda szerint, ezért kaptam a "Feketefarkas" vezetéknevet, anyám mindenképp azt akarta, hogy az ő nevét viseljem, mégha nem is ismerte azt. Ennyi, amit az igazi apámról tudok. Később újra férjhezment, egy ügyvédhez, Peter Bennett, ügyvédhez. Így lett egy aranyos, kissé ütődött hugom, Melanie. Soha nem gondoltam rá, hogy felkeresem az igazi apámat, mert elhagyott minket. Nem is elhagyott, hanem egyáltalán nem számított neki anyám. Mivel ő divattervező, Mel-el sok bemutatón jártunk, szeretjük a ruhákat. Jó tanuló voltam világ életemben, mondjuk nem kiemelkedően. Sok barátom volt Phoenixben, akiket el kellett hagynom. Az egyetemet sajnos fel kellett függesztenem, egy sajnálatos dolog miatt. Ugyanis kiderült, hogy valami furcsa gént tartalmaz a génállományom. Szörnnyé tudok alakulni, vagyis farkassá, de még saját magamat is megijesztem, nemhogy az emberek közé merészkednék így. Egy évig bújkáltam a családom és végzetem elől, mígnem megelégeltem ezt az egészet, és elindultam az egyetlen nyomon, amin tudtam: megkerestem apámat. Már rájöttem, hogy a mesék, amiket anyám hallott tőle, igazak. Gyűlöltem, ami lettem.

Kinézet:
Fekete hosszú hajam van, kék szemekkel. Barna bőrömet apámtól örököltem, és telt ajkaimat is. Karcsú testalkatú, középmagas (168cm) lány vagyok. Elég nőies, és nyáron kissé szeplős.

Jellem:
Könnyen ismerkedő típus voltam, bár a farkassá változásom óta nehezebben nyílok meg, és próbálom elkerülni az embereket. Sokszor vagyok türelmetlen, szeretem a zenét, szinte mindent meghallgatok. A család számomra nagyon fontos. Amit szeretek, azt szenvedélyesen szeretem, és úgy is csinálom.

Rose: természetesen ELFOGADVA, nagyon tetszik az előtörid^^ Ha jól veszem ki, akkor 18 éves korod körül változtattak át, igaz? =)

Megan: nagyon jó előtöri, ötletes Billy mint Billy Black? (személyes megjegyzés: egy csomó helyen van Melanie navű karim ) ELFOGADVA!

Isabella Swan írta:

Rose: természetesen ELFOGADVA, nagyon tetszik az előtörid^^ Ha jól veszem ki, akkor 18 éves korod körül változtattak át, igaz? =)

Megan: nagyon jó előtöri, ötletes Billy mint Billy Black? (személyes megjegyzés: egy csomó helyen van Melanie navű karim ) ELFOGADVA!

Köszi Bella! (L)
Igen Billy mint Billy Black, csak mivel Megan egyenlőre nem ismeri, csak a kresztbevét, gondoltam nem írom ki... se Jacobot. (szép a Melanie név )

Megan Blackwolf írta:

Isabella Swan írta:

Rose: természetesen ELFOGADVA, nagyon tetszik az előtörid^^ Ha jól veszem ki, akkor 18 éves korod körül változtattak át, igaz? =)

Megan: nagyon jó előtöri, ötletes Billy mint Billy Black? (személyes megjegyzés: egy csomó helyen van Melanie navű karim ) ELFOGADVA!

Köszi Bella! (L)
Igen Billy mint Billy Black, csak mivel Megan egyenlőre nem ismeri, csak a kresztbevét, gondoltam nem írom ki... se Jacobot. (szép a Melanie név )

Nincs mit ^^ Iszonyú ötletes ez a vérrokonság, nagyoon tetszik (igen, szép név )

Teljes név: Beverly Miller
Becenév: Bev
Faj: Ember
Kor: 22
Születési hely: Richmond
Születési idelye: 1973. Február 10.
Család:- anja: Marina
-apja: Martin (Allister)
-Testvérei: Gabriel, Justin

Előtörténet: Egy hűvős téli napon születettem első gyermekként, Richmondban. Anyám Marina házvezetőnő, apám Martin kertész. A szomszéd házba egy gazdag házba dolgozott anyám, és én nagyon sok időt töltöttem ott, a ház 2 fiú gyerekével, Gabrielel aki 7 évvel idősebb nálam, és Justinnal, aki velem egyedős. 2 éves koromban apám meghalt egy tragikus balesetben. Anyám nagyon ki volt akadva, de szerencsére a szomszédház ura Allister segített kifizetni a temetést. Gabriel, Justin meg én, nagyon szerettük egymást, szinte testvéreknek tekintettük egymást. 15 éves koromban beleszerettem Gabrielbe, de a fiú elutazott Németországba 6 évre. Nagyon kiborúltam, és barátnőmnek Kelllynek megígértem, hogy elfelejtem Gabrielt. Nem sikerült. Mikor hazajött 6 év után, a Walberg család (Gabriel szülei) nagy bulit csaptak fia érkezésére, ahová engem is meghívtak. Mikor meglátot Justinnal, letámadta testvérét, hogy milyen csinos barátnője van és megkérte, hogy mutasson be neki. Aztán rájött, hogy én vagyok. Megfogta a kezem és bevitt az apja irodájába, azzal az indokkal, hogy velem akarja fogadni a vendégeket, így Justin is belement. Ott együtt néztük azokat a fényképeket amiket Németországban készített, de egyszer csak leeset az album és mindketten utánna nyúltunk, és a kezünk összeért. Nagyon kipírultam és mikor már nem bírtam tovább, megcsókoltam. A csókot nem mondtuk el senkinek és én mindig kerülni kezdtem Gabrielt. Majd később anyám azzal jött, hogy Justin szerelmes belém, amit én nem hittem el, aztán megkérte Gabrielt, hogy szálljon le rólam. Mikor megtudtam, beszéltem vele, hogy nem lesz köztünk semmi, hiszen nekem ő olyan mint a testvérem, így mikor hazament szomorúan mondta Gabrielnek, hogy szabad a pája, aminek Gabriel meglehetősen nagyon örült. Még aznap este barátnőm Kellyék vendéglőjében vacsoráztunk, és fogadtun , hogy bemászok Gabriel szobájába, amit ő nem hitt el. Eljött a várva várt este. Felvettem a legcsinosabb és legkényelmesebb ruhámat majd egyenesen Gabriel ablaka felé indultam és felmásztam az ablakon. Gabriel nagyon meglepédött mikor elmondtam, hogy azért mentem, mert vele szeretném tőlteni az éjszakát, de beleegyezett. Megis történt a dolog kettönk között, de a titokban tartottuk, mivel a szüleink nem nagyon örültek kapcsolatunknak, de Justin lebuktatott. Mi nem törödtünk szüleink véleményével. Egy nap Gabriel ismerőseivel kirándulni mentünk. Este későn értünk haza. Gabriel hazakísért, de amikor beértünk a házba nagy csend lett. Benyítottam anyám szobájába és láttam, hogy alszik, így nyugodtan lefeküdtem én is. Másnap késő délután ébredtem fel. Még mindig nagyon furcsáltam, hogy anyámnak semmmi nyoma, így benyítottam és láttam, hogy még mindig alszik és mellette van egy gyógyszeres doboz, amibe nem volt gyógyszer. Gyorsan kihívtam a mentőket, akik közölték velem, hogy anyám öngyilkos lett. Nem tudtuk, hogy mi vette rá arra, hogy ezt az ostobaságot követte el. A temetés után, Gabrieléknél voltam egy ideig, ahonnan Gabriel este későn kísért haza, mert magányra volt szükségem. Mikor beléptem a házba egyenesen anyám szobájába mentem, ahol egy naplót kaptam az éjjeliszekrényen. Kezembe vettem és olvasni kezdtem. Mikor a végére értem azt írta, hogy az apám nem Martin Miller, hanem Allister Walhberg, és kicsit később azt is megtudtam, hogy anyámnak mellrákja volt. Nagyon kiborultam és felkerestem nénikémet akinél Gabriel volt 6 évig, és mivel az ő nagynénje így az enyém is. Kicsit késöbb ott kiderült, hogy terhes vagyok és azon nyomban elvetettem a kicsit, mert tudtam, hogy fogyatékos is lehet. Mikor már annyi pénzem gyűlt össze, kiköltöztem Forksba.

Jellem: Nagyon kedves lány, kinek az arcán csak mosoly látható. Szeret dolgozni, de utál munkahelyén késni.

Kinézet: Hajam színe szőke, szemem zöld. Magasságom 165 cm, testsúlyom 56 kg.

név: Lisa Sarah Bennet
becenév: Lis
kor: 22 (már 170 éve)
születési hely: Quito
születési idő: 1817. nov. 17.
képesség: látomások.
beszélt nyelvek: portugál, angol
faj: vegetáriánus vámpír

Szülők
édesanyja: Maria Gonzales (elhunyt). Lisa édesanyja mindig a legjobbat szerette volna adni egyetlen kislányának, de
ez az akkori körülmények miatt nem jöhetett létre. Maria Clara Gonzales 1840-ben hunyt el.
édesapja: Mark Bennet (elhunyt) amerikai cégtulajdonos volt, egy egész édességgyár a Bennet család birtokában állt.
Testvér: -

Előtörténet:
1817.november 17.-e reggelén már mindenki tudta: a kis Lisa nemsokára megérkezik. Édesanyja 18.50 -kor
világra hozta a csodálatos házukban a kislányt.
Ahogy cseperedett egyre gyönyörűbbek lettek az arcvonásai, és gömbölyödtek idomai.
Családja együtt volt, és az udvarlókból is akadt bőven.
Ennél fantasztikusabb életet, akarva se akart jobbat. Mindaddig, amíg ki nem tört a világháború.
Katakonbákban bujdostak, mig le nem csillapodtak a kedélydek.
Lisa és legjobb barátnője Francis, eltervezték, hogy elköltöznek a családtól messze, egészen el Forks-ig.

Az út

Az út hosszú, és döcögős volt, kocsival mentek (az akkori legjobb BMW-vel). Kb. 15-ször kaptak defektet, de ők mindent megoldottak.
|az átváltozás| Egyik éjszaka letáborozott Lisa és Francis a Forks közeli erdőben. Már érezni lehetett, hogy közel járnak.
A párás, esős idő végett. Lisa hirtelen hatalmas fájdalomra kelt föl.A nyaka és a feje tüzelt. Mikor magához tért, Francis elmondott
neki mindent. Lisat vámpírrá tette, minden ok nélkül.
Lisa kiborult, és Francist otthagyta a semmi közepén, nem tudta feldolgozni, miért tett vele ilyet legjobb barátja.

Forks-ban

Lisa 1 nap elteltével már meg is érkezett Forks városába, ahol azt az albérletet kereste, amibe Francis-szal tervezte, hogy ott fognak élni.
Megtalálta, és be is költözött. Gyönyörű kis ház kerttel, és egy fedett medencével. Lisa egy jó 10-20 év elteltével beletörődött sorsába, ami
Az út közben megpecsételődött. Ki tudja mi vár még rá?!.

Jellem:
Őszinte, hamar megnyílik másoknak, így könnyen tesz szert barátságokra.
Szeleburdinak tűnik, de döntéseit mindig jól megfontolja. Bunkó is tud lenni, de csak ha nagyon rossz,
unott kedve van.

Kinézet:
Gyönyörű, hullámos, olykor egyenes, vagy göndör, hosszú szőke haj. Elég magasra nőtt, 180 centi körül mozog testmagassága.
Vonásai gyönyörűek, idomai nőiesek. Szeme csodaszép zöld, szomj esetén aranybarnák. Bőre átlagos, de néha sápadt.

Én azt mondom, hogy szerintem mind a kettő jó lett, szóval szerintem ELFOGADOTT-nak tekinthetőek, de azért majd Bella hozza meg a végső döntést, csak 2 hete nincsen netje, így nem tud ide jönni :S
Mondjuk a jellem és a kinézet még egy picit lehetne hosszabb a tiedben Beverly, de a többi teljesen jó

Na akkor Bella olvasta őket, de nem tudott belépni, és hivatalos információ szerint is mind a kettő ELFOGADVA, úgyhogy áttettem őket a megfelelő helyre, az elfogadottak közé

Név: Rosalie Cullen
született: 1889 12. 09. Philadelphia
eredeti név: Rosalie Hale
Előtörténet: 89-ben születtem egy nemesi családban. Négyen voltunk testvérek (2 fiú és 2 lány). A szüleim nagyon szerettek és engem tartottak a legszebbnek. Ezzel hatalmas önbizalomra tettem szert és tényleg szépnek tartottam magam. Az iskolában is szerettek, sok barátom volt és persze rengeteg udvarlóm. Még a nálam idősebb emberek is irigyeltek a szépségemért. Mindig a legújabb, legdivatosabb ruhákban jártam, mert megtehettem ugyanis nem voltunk pénz szűkében. A 20. születésnapomon egy hatalmas ünnepséget rendeztek nekem. Az összes barátom és ismerősöm jelen volt az ünnepségen. Rengeteg étel volt és persze ital is. Éjfélre már a vendégség nagy része, köztük én is részeg voltam. Épp az egyik asztalnál ültem egy üveg borral a kezemben, amikor odalépett mellém egy idegen. Még soha életemben nem láttam,ebben biztos voltam. Megkért, hogy menjek el vele a házához ami itt van 100 méterre. Mivel teljesen részeg voltam nem tudtam józanul gondolkodni ezért vele mentem. Azóta is bánom. Ugyanis berakott a kocsijába és elvitt egy lakatlan helyre ahol mindössze 1-2 ház volt csak. Az utolsó emlékem emberlétemből az volt, hogy megakart erőszakolni de én ellenkeztem, mire ő kést rántott és leszúrt.Azután eltűnt. Bódult állapotomba, szörnyű fájdalom közt a halált vártam. Pár perccel később fölém hajolt valaki és belém harapott. Ez még jobban fájt mint a szúrás. Égetett...Aztán elájultam...Pár nappal később felkeltem és fehérség vett körül, amire először azt hittem hogy a Mennyország. De mint később kiderült egy nagy fehér szobában ébredtem. Amikor balra néztem észrevettem egy alakot. Azthiszem ő volt az aki megharapott. Elmesélte, hogy ő vámpír de nem az emberölő fajtából, és hogy átváltoztatott engem, mert nem akarta, hogy meghaljak, ugyanis kár lenne értem. Elmesélte azt is, ő hogyan lett vámpír és felajánlotta, hogy csatlakozzam a családjához... Azóta velük élek és együtt vadászunk az állatok vérére.


Külső: Szőke haj, gyönyörű, varázslatos arc, karamell vagy topáz színű szem, vékony testalkat.
Személyiség: Hatalmas önbizalommal rendelkező, szereti ha a figyelem központjába van...Barátságos

Szia! Bocsi, hogy csak most írok, de nem igazán volt időm az oldalra sajnos :S Az előtöri rész jó, viszont a neveddel lenne némi gondom. Gondolom nem a könyvbéli Rosalie-t szeretnéd kijátszani, hiszen neki nem teljesen ugyanez a története, csak sokban hasonlít, és ha a 89 az 1989, akkor a te karid még egy viszonylag fiatal vámpír. Kérlek, ha erre jársz, írj ide egy másik nevet, és átírom neked az adminban, és az előtörid jó lesz. A kinézetet és a jellemzést kicsit rövidnek találom, ezt kérlek kicsit még finomítsd, írj hozzá 2-3 sort minimum mind a kettőhöz, és akkor elfogadom a karit =) Köszi^^

Név: Luane Elizabeth Courtney
Becenév: Beth, Eli
Születési dátum: 1985- ben születtem, és 2002- ben változtam át. ( összesen tehát 17+ 7 éves vagyok)
Születési hely: Denali
Beszélt nyelvek: angol
Faj: vegetáriánus vámpír
Szülők: Apám, Jason Courtney politikus az Egyesült Államokban, így sokat utazott, és alig láthattam, mielőtt elköltöztem. Anyám Christine tanácsadó. Elváltak.
Testvér: egyetlen fiú testvérem van, Mike

Előtörténet:
Egy borús őszi napon kezdődött minden. Ezen a napon új lány jött a suliba. Miután jobban megismertem, barátnők lettünk. Egész felhőtlen barátság volt, úgy gondolom szerinte is. Mindent megosztottunk egymással. Együtt mentünk mindenhová, vásárolni, könyvtárba, suliba. Ha nem otthon a tankönyveim felett gubbasztottam, akkor Stacey-éknél voltam. Mike véleménye az volt, hogy nem tesz jót, ha állandóan vele lógok. Akkoriban nem értettem miért mondja ezt, de mára már szembesültem vele. Amikor éppen a szülinapom alkalmából bulit rendezett nekem szeretett barátnőm, furcsán végződött. A torta felvágása közben megvágtam a kezem, ez még nem lett volna baj, de Stacey vámpír(!) volt. Megtámadott, mert hiába volt vegetáriánus, ösztöneinek csak akkor tudott parancsolni, mikor már majdnem késő volt. Pillanatokon múlt az életem, de ő meg tudta állni, hogy ne végezzen velem. Megállta, de ennek súlyos következményei lettek. Én is átváltoztam.
Az életem teljesen megváltozott, de Stacey segített nekem, miután megbocsátottam neki, végül is ez csak egy véletlen volt. A szüleim semmit sem sejtettek. Végül ketten elszöktünk Port Angelesbe. Sokáig voltunk együtt, de már kínozott minket a honvágy. Mindkettőnknek nagyon hiányzott a család. Így hát elváltunk egymástól. Ő vissza ment a szüleihez Denaliba. Én, mivel Port Angeles Forks közelében van, ahol a nagymamám él, inkább ide látogattam, megnéztem hogy van nagyi. Most egy ideje itt élek, és megpróbálok beilleszkedni, barátokat szerezni.

Jellem:
Kedves és barátságos embernek ismernek engem. De csak annak néznek, mivel ugyebár nem ember vagyok. Néha nagyon mimóza vagyok, de ha nyomós okom van rá, akkor a sarkamra állok, és megvédem magam. Persze nem fizikailag, utálom az erőszakot, vadászni sem szeretek túlzottan, de hát muszáj. Előző életemben néha úgy éreztem, hogy bizonyos érzéseket előre látok, így vámpírlétembe ezt hoztam magammal képességem gyanánt. Hátulütője, hogy csak saját érzéseimet látom előre, mindazonáltal sokszor igen jó hasznát veszem.

Kinézet:
Igen karcsú lány vagyok, sokan irigyek rám ezért. Hosszú szőke fürtjeim jól illenek aranyszín szemeimhez. 167 cm magas vagyok, ami szerintem jó, mert se túl alacsony, se égimeszelő típus. Általában színes ruhákat hordok, de amikor nagyon rossz a hangulatom, van, hogy ruhatáram elsötétül. Olyankor képes vagyok napokig feketében járni, persze ilyen nem gyakran van, amint kilábalok belőle, rosszul leszek a színek mellőzésétől. Ilyenkor nagyon színes viselettel ellensúlyozom.

Név:Christina Fox
Becenév:Chris
Születtem:Párizs
Beszélt nyelvek:Francia,angol,spanyol és portugál
Kor:16
Faj:Ragadozó vámpír
Képesség:Bárkiből ki tudom szívni az életet akár egy csókkal
Mostani lakhely:Ilyen nekem nincsen.Rengeteg helyen van házam!

Élettörténet:
1979-ben születtem Párizsban.Anyám szobalány volt,apámról nem tudok.
Az életem rossz volt.Öngyilkos szerettem volna lenni,de valami történt.
Ott álltam a hídon és egy hang szólt hozzám.Egy férfi azt mondta,hogy van más esély.
3 napi szenvedés után rájöttem,hogy tényleg van.Imádom az életemet most már!
4 évig voltam modell egy fehérnemű cégnek,de abbahagytam.
Elkezdődött a nagy betűs életem!

Kinézet:
Fekete hosszú hajam van,magas vagyok és Rosalie-hoz hasonlóan nagyon szép.
3 tetkóm van és egy köldök piercingem,amit 3 órás szenvedés árán sikerült oda beraknom.
Imádok koktél ruhákban járni és kihívóan öltözködni.Csak magassarkút hordok.
Kontak lencsét viselek,mert nekem annyira nem tetszik a vörös szem magamon.

Jellem:
Nagyon makacs vagyok és imádom a szenvedélyt.Szeretem uralkodni,és tetszik a Volturi alaptörvénye:"Aki megszegi a törvény annak nincsenek választásai"
Szeretek meztelenül jogázni és horrorfilmeket nézni,ahol sok a vér.(na,vajon miért?)

(ez kicsit hosszú lett...)

Emberi név: Wendee Gottwykh
Mostani név: Deena Wanderer
Faj : vegetáriánus nomád vámpír
Született: 1991.06.05. egy farmon, Pheonix környékén, a sivatagtól nem messzi (USA-ban)
Átváltozás: 2006.06.06.
Kor: 15 (19)
Család: Szülei: Billy Gottwykh, Sylvia Gottwykh, testvérei: Blanca és Anette G.

Emberi életemből sokra nem emlékszem. Különböző berögzött szokásaim megmaradtak, családomról a kép még mindig bennem van, de az ünnepek örömére már nem emlékszem.
Beugrik néha-néha, hogy szerettem a karácsonyt. Karácsonykor összeültünk 5en a fenyőfa körül, és énekeltünk. Szép hangja volt mindenkinek a családban. És Szerettem a bulikat, olyankor a szomszéd farmokról eljöttek a többiek és a hátsó kertben buliztunk.
Így történt ez 2006 nyarán is. Nővéreim hazautaztak, Blanca New Yorkból, ahol egy marketing cégnél dolgozik, és Anette a Yale egyetemről, ahová ösztöndíjjal felvették, és jogot tanult. A messzire fekvő iskolából hazajövet a bulin gondolkoztam. Akkor lettem 15 éves. Míg nagy álmodozásban voltam elhaladt mellettem egy rendőr autó. A rendőrt ismertem, Blake Estuace-nak hívták. Ő volt a rendőrfőnök, közeli barátja apának. Nem is említettem, apa a kormány dolgozója volt. Megrögzöttje a könyveknek, és álomvilágban élt, hitte, hogy léteznek földönkívüliek fejlettebb technológiával, és hitte léteznek vámpírok. Sokszor mesélt nekem és Anette-nak amikor kicsik voltunk, Blancát nem igazán érdekelték ezek a történetek.
Szóval, aznap, amikor jöttem haza, péntek volt. Szép derűs idő volt, pont jó volt egy bulinak. Amikor hazaértem leraktam a biciklim és befutottam a házba. Mr Estuace ott állt az ajtóban gyászos arccal, anyát nézte, aki kendő mögé rejtette arcát. Blanca és Anette sírt.
-Mi történt, mami? – kérdeztem elhaló hangon.
- Egy számla nem lett befizetve, azt rendezi éppen apád, nincs sok pénzünk, és törlesztenünk kell, lehet elveszik a farmot. – jól tudott hazudni, akkor semmit nem vettem észre belőle.
- Óh, nem lesz semmi baj, mami! – már én is sírtam, hogy így látom őket.
- Na de most menjünk a konyhába, készítsük el a süteményt holnapra, rendben Dee?
-Oké, persze, mami.
Így hát bementünk és sütögettünk, senki nem szólt semmit. Nővéreim felballagtak az emeltre és következő napig nem mutatkoztak. Reggel mennem kellett suliba. Egész nap azon gondolkoztam hogy apának sikerül-e rendezni a számlát.
Mikor hazaértem ott voltak a vendégek. Előugrottak a bokrok mögül . Minden bánatomat feledtette. A buli fergeteges volt.
Este mikor már a vendégek elmentek, láttam a kanapén háttal nekem, anyát, és tesóimat. Nem hallották hogy bejöttem. Suttogva, sírva beszélgettek.
-Mikor mondjuk el neki, mami? – kérdezte Blanca.
- El kellene, elég nagy már ahhoz hogy feldolgozza, és joga van tudni, apáról van szó, és – sírástól nem tudott többet mondani Anette.
-Még is mit kéne tudnom apáról, ha? – kérdeztem felháborodva.
- Óh, kicsim – jött felém anya, - apád..apá…apád…meghalt…megöltékhh…-suttogta a fülembe, akadozva, sírva,
-Mi?! De az nem lehet! Nem!Nem! –ordítoztam kikelve magamból. Ezért volt itt a rendőr. És mindent most kellett megtudnom. Ki kellett menekülnöm innen. Este volt, és? Kirohantam a házból, otthagyva csonka családomat, kik végignézték hogy elfutok, és mit sem sejtve, hogy nem térek többé vissza.
Világéletemben utáltam futni, de most csak ezt tudtam tenni. Az emlékeim jutottak eszembe apámról, akire felnéztem és szerettem. Ki akartam futni a világból, imádkozni apáért, a lelkéért, amit mindig viccesen kért. Meg akartam tenni. Emlékeztem hogy kis koromban a közeli Száraz ( kiszáradt fákból álló) erdőben találtam egy kápolnát, rossz állapotban volt. Odaakartam futni, imádkozni. Eszeveszettem futottam, míg el nem értem. Imádkoztam az én jó apámért.
- Miatyánk, ki …. – suttogtam.
Sírtam. A képolnában visszhangzott a zokogásom, de egyszer csak amikor kezdtem lenyugodni hallottam hogy az ajtó kinyílik, amit gondosan bezártam magam után. Talpraugrottam, és hátrafodultam.
A Hold világította meg az arcát. Spádt de gyönyörű volt. A hangja selymes, udvarias, kedves volt.
- Ne félj, kicsilány , boldog szülinapot kívánok. – nevetett édes hangján. – tudod, ismertem apádat – járkált lassan, megfontoltan – ember volt, - fintorgott- tehát voltak hibái, nem igaz? – nem várt választ tőlem, folytatta – okos volt, agyafúrt, rájött hogy mi vagyok. Tudom hogy elmondta neked amit tudott, mielőtt megöltem. Finom volt a vére.
Ekkor jöttem rá mi is ő. Vámpír volt, és megölte apámat. Düh öntötte el szívemet.
- Te…ölted..meg .. te.. pióca! Te!- ziháltam, nem féltem tőle.
- Igen, és látom miben is hasonlítasz rá. Düh, amitől egy ember félt volna. Hát, legalábbis nála, de neked kicsilány kifejezetten jól áll. Nem akarsz halhatatlan lenni, nem akarsz a társam lenni? – féloldalas mosolyra húzta a száját, amit más vonzónak talált volna, én vicsorgásnak néztem, amint az áldozatát figyeli.
- Óh, szóval halhatatlannak lenni ?! Nem! Ölj meg! Rajta ! Szívd ki a vérem, fekete a szemed! Hát ölj meg! Engem s ne mást!
- Nem szeretem amikor parancsolnak nekem. Azért hagytam ott a páromat. Jobb szeretem azt csinálni amit nem akarnak. Szóval nem akarsz halhatatlan lenni? Hát akkor imádkozz – kivillantotta veszéles fogsorát és belémmart. A nyakamba, a kulcscsontom közé, és a mellkasomba. Éreztem a lángoló tüzet. Próbáltam eszméletemnél maradni, valamennyire sikerült is. Tompa hangokat hallottam. Veszekedést.
- Már nem vagyok jó neked Lucius? Már mást akarsz? Hát csak akarod, kedves.
Hallottam ahogy a falnak csapódik valami, aztán a fal majd’ összeomlott. Morgást hallottam, aztán füstöt éreztem. Valaki valakit megölt.
-Kedveském, tudod meghagynálak, csak hát veszélyt jelentessz számomra. Ő már nem bánt többé téged, és én is csak egyszer teszem. Amúgy Carmen vagyok. És jó örökéjszakát kívánok.- negédes kacagást hallattott. Aztán valami tépni kezdte a karom. A tűz elhalványodott e fájdalom mellett. Aztán a lábamnál éreztem fájdalmat. Megpróbáltam megtalálni a szemem. Rápattant egy szikra, így jöttem rá hogy hol van. Kicsit élesebben láttam, észrevettem hogy Carment valami nagyon bosszantja. Megpróbálta letépni a karom, de nem bírta. Ekkor talpra ugrottam, borzasztó gyorsan. A Tűz a könyökömnél és a térdemnél járt. Carmen meglepődést tükrözött, ahogy én. Én azért mert még élek, ő meg azért mert nem akarta el hinni ami éppen velem történik.
- Ez nem, ez nem lehet igaz.. - dadogta, majd elsuhant előttem, ki a kápolnából. Csak néztem utána, majd egyszerűen eldőltem. 2 és fél nap telt el utána. Felálltam borzasztó gyorsasággal. A szemem káprázott a holdtól. A hold tényleg lukacsos. Úgy láttam minha távcsőből néztem volna, csak szélesvásznon. Kapart a torkom, de nem fájt annyira. Apa régen mesélte vannak vámpírok akik állati vért isznak, így a Száraz erdőben próbáltam keresni magamnak valamit. Egy préri farkas családot találtam. Rájukvetettem magam. A szomjam csillapodott. Eldöntöttem soha nem ölök embert. Első felindulásból haza akartam menni, de nem mehettem. Így eszembe ötlött hogy én meghaltam. Van egy égett holttest a kápolnában. Így visszasiettem a kápolnába, ahol mindent szétzúztam, (nem vagyok rá büszke) és felgyújtottam. A nyakláncomat ami mindig nálam volt, amit még apától kaptam, a romok mellé dobtam. Ebből tudni fogják hogy meghaltam.
A családom még él. Blanca férjhez ment, Anette befejezte tanulmányait, és jólmenő ügyvéd.
Én vándorlok azóta. Nem öltem még embert. Időközben találkoztam sok nomád vámpírral. Töltöttem velük egy kis időt, barátokra leltem, de társa nem. Időközben rájöttem hogy mi a képességem. Ha valakivel sok időt töltök, és fizikailag érintkezem akkor átveszem a képességét, persze csak részlegesen. Nem tudom kivetíteni másokra, és ha messze vagyok és aggyal kapcsolatos a képesség nem tudom magamtól irányítani. Amikor erre rájöttem, elfogott a becsvágy. Így felkerestem a Volturit. Beálltam közéjük mint Caius testőre. Ők csak annyit tudnak hogy ha valaki képességét jól ismerem magam immunissá tudom tenni rá. Leginkább ez Jane-t bosszantotta. Kiismertem mindenki képességét. Legyőzhetetlen lettem. Pedig csak 3 röpke év volt mindez. Elhatároztam, hogy hogy felkeresem Cullen dokit, megismerkedem Alice-szel és megismerem a képességeiket. Ha minden képességet felkutattam, akkor az emberek védelmére kelek, és minden gonosz vámpírt kiírtok, velük a Volturi tagjait. Saját szabályokat hozok, és az emberekre nem lesz ilyesmi féle fenyegetés. Arra is gondoltam elmegyek a La Pushba, megnézni magamnak ezeket az alakváltókat, de félek , még a végén én is farkas leszek. Az pedig nem szeretnék.

Képesség: minden képesség másolás és blokkolása. Nagyon gyors és kifejezetten erős. Lissa Mendes képességétől alkalmazkodó lett, így hamarabb rátud állni a képességekre. Bár ez képességtől változik. Dimitri képessége bármikor műküdik, de Jane és Alec képessége csak a közelükben, de azért jól jön.
Külső: 177cm magas, sötétbarna hajú, karamellszemű, „ember” színű, mert régen napbarnított volt.
Jellem: Becsvágyó,igazságos,titokzatos,önálló,határozott,önfejű,bátor